lappeenranta

erasmus félév, 2007 ősz

Hülye helyi szokás, hogy a nap nem süthet egy héten többször. Ráadásul egymás utáni napokon pláne nem. Volt már nagyobbacska hó is, amibe ki lehetett menni szauna után, de elolvadt. Mindenki sajnálkozik, még sötétebbek az esték. Én annyira nem bántam, hogy nem fagyok meg és nem csúszkálok a jó öreg bringával. Északi fényt csak képeken láttam, ahhoz nagyon tiszta ég - ami soha sincs - és nagyon hideg kell. Viszont minden egyes napsütéses percnek örülni tudok.

Ma valami olyasmit álmodtam, hogy egyszerre kel fel és megy le a nap. Kicsit abszurd, álomban érthetőbb volt.

Ez a tábla meg a valóság:

Lappeenranta, Finland - Sunrise, sunset, dawn and dusk times, table

Date	Sunrise	Sunset	Length	Change	Dawn	Dusk	Length	Change
Today	09:18	14:50	5:32		08:16	15:51	7:35
+1 day	09:19	14:50	5:31	00:01 shorter	08:17	15:51	7:34	00:01 shorter
+1 week	09:21	14:53	5:32	00:00 equal length	08:20	15:55	7:35	00:00 equal length
+2 weeks	09:20	15:01	5:41	00:09 longer	08:20	16:02	7:42	00:07 longer
+1 month	09:01	15:34	6:33	01:01 longer	08:06	16:29	8:23	00:48 longer
+2 months	07:49	16:55	9:06	03:34 longer	07:03	17:41	10:38	03:03 longer
+3 months	06:17	18:15	11:58	06:26 longer	05:35	18:58	13:23	05:48 longer
+6 months	03:30	22:47	19:17	13:45 longer	---	---	24:00	16:25 longer

Forrás és grafikon...

Mindjárt vége a félévnek.

Na ma reggel csatazajra ébredtem. Na jó, az ébresztőre.. de a zaj nem hagyott visszaaludni. Kinn egy srác meg gondolom az anyja takarított ezerrel. Letusoltam, bejöttem a szobámba, aztán mire felöltöztem, összeszedtem magam már eltűntek. Az előző lakótársam sose takarított, nekem meg nem volt kedvem tegnap felnyalni a padlót. Pedig eszemben is volt, hogy lehet jön valaki... de csak a mosogatásig jutottam. Nem túl jó első benyomást nyújthattam... gondolom beköltözik amíg én nem leszek itthon. Kíváncsian várom.. pizsiben még bemutatkozásig se jutottam.

Na eltelt kb. egy hónap, amióta nem írtam. Gondolhatnátok, hogy tele vagyok programmal és ez az oka, de nincs teljesen így. Részben az írást untam meg, részben meg fontosabb emailekre nem maradt idő, amíg naplózgattam.

Október legelején voltam pár napot Svédországban, nagyon jól sikerült, jó volt találkozni magyarokkal, voltunk hajómúzeumban, csináltam csomó képet.

Az azóta eltelt idő elég egyformásan telt, az iskola sem volt túl megterhelő. A finn és kultúrás órák hoztak igazén életet a mindennapokba, de volt még persze más is. Otthoni dolgokat is kellett volna tanulnom, de nemigen haladtam, nagyrészt a feladatok sokaságán és nehézségén depiztem.

Volt egy vizsgahét is, két vizsgával. Sok vizsgát úgy íratnak itt, hogy egy teremben több tárgyból számot tevő diákok vannak, és a klönböző színű lapok jelentik a különböző tárgyakat. Többször is elmondták vizsga előtt, hogy nem szabad puskázni.. az egy dolog, hogy elveszik és nullás, de jelentik a hazai egyetemenk is. Milyen lenne már, ha valakinek hazaszólnak, hogy puskázott a finn vizsgán :)). De ilyen komolytalanságra nem került sor, elég könnyűnek bizonyult a dolgozat.Az eredményekkel nem sietnek. Nagyon nem. Vizsgától még az jut eszembe, hogy az egyiken matekot írtak a mellettem ülők, és próbáltam a színvonalat felmérni. 5-6 feladatot kaptak, és használghattak tankönyvet.. és van rá 3 órájuk. A rotring + radír sem tűnt komolynak...

A lakótársam most hó végén kiköltözött, alig süt a nap, finom a csoki, jó a kevéslaktózos tej, voltam fafűtéses szaunában, végigizgultuk az utsó forma-1 futamot, lesz angol IT (amire nem tudok sajnos elmenni), rendszeresen van valami gond a netes IT-vel, befejeztem egy honlapot (lap-kontir.hu), ettem végre csirkeszárnyat, és voltunk hokimeccsen is....

Holnap pár napra elutazom megint, most Szentpétervárra megyek. Nagyon kíváncsi vagyok, remélem szép időnk lesz. Majd jelentkezem...

Volt néhány órám reggel, aztán itthon tanultam a másnapi vizsgára. A tegnapi gondolatok nyomán még írtam egy e-mailt a levelezőlistára, kiket érdekelne egy angol nyelvű istentisztelet. Elmondhatatlanul örültem, amikor néhány órán belül több pozitív válasz is érkezett. Már 4, már 6, már 8… de jó is lenne egy maroknyi emberrel elindulni egy ilyen úton. Közelgett a svédországi út is, pakolnom is kellett már. Jenstől kaptam hálózsákot, Xaviéktól pedig egy sporttáskát. Igyekeztem úgy válogatni a cuccokat, hogy csak kézipoggyászom legyen. Kinyomtattam a foglalásokat, átnéztem mindent, már csak a vizsgán kell túl lenni. Az egész heti kudarcos tanulás után egészen jól sikerült ez a csütörtök. Végignéztem a kiadott jegyzetet, a saját jegyzeteimet, majd kérdésről-kérdésre végigmentem a tavalyi vizsgasoron. Az is kb. az egész anyagot körülölelte, így arra gondoltam, nagyon mást nem kérdezhet idén sem.
Tavaly rászoktam a könyvtárazásra. Otthon is többnyire csend van, de jobb együtt tanulni másokkal. Ha nem is ugyanazt tanuljuk, azért le tudunk menni együtt teázni, szólunk egymáshoz pár jó szót, vagy csak együtt mulatunk a tájszótáron, agresszív ruhatárosokon stb. Elég abszurd dolog szeptemberben ezt hiányolni, de éppen vizsgára készültem, szóval eljöttek ezek a gondolatok. Mondtam is egy-két embernek, hogy nehogy elköszönjön. Ültem a gépnél, tanulgattam, és közben volt kihez szólni ha úgy esett. Jól esett.
Éjfél tájban meg Szövetséget kellett hallgatnom, mert a kedvenc lakótársam egy bő órát imázott fennhangon a szobájában. Minden nap ezt csinálja, és elég gyakran megy az agyamra. Nagyjából sikerült végignézni mindent, még egy ismétlés reggel, és talán rendben lesz minden.
Nem szép dolog lógni, de amikor órán is csak alkudnék, akkor megfontolom bemenjek-e. Ráadásul amikor tanulni kellene, nem lehet félálomban létezni egész nap. Még néhány hasonló indokot összeszedtem, és nem keltem fel ezen a reggelen túl korán. Kora délután volt még egy órám, ami szokás szerint unalmasan telt, de legalább ott voltam. Délután tanultam keveset, aztán 4 után valamivel bementem a városba. Vittem Jens kerekét, hátha megjavítják egy boltban. Túl sok időm nem volt, úgyhogy csak egy helyen próbálkoztam. Természetesen eszük ágában sem volt, hogy megjavítsák. Ellenben készségesen felrakták a régi gumit az új kerékre, ami 35€-ba fájt. Hamar készen is volt, mentem bibliaórára. Előző héten hatan mentünk, most csak hárman voltunk a vezetőkön kívül. A vezetők amúgy egy finn házaspár, akik Bangladesben voltak 7 évet misszión. Most van egy kicsi gyerekük is, csak azért nem tudnak még visszamenni. Kiderült, hogy itt laknak a közelben, és legközelebb felvesznek majd, hogy ne kelljen külön bicikliznem. Lesz még sokkal rosszabb idő, úgyhogy ezért előre is hálás voltam. Az alkalom nagyon jól telt, a csodálatos halfogásról beszélgettük. Kicsit bugyuta kérdések mentén haladtunk, de így is sok újdonság jött elő, és tényleg építő volt. Újra előkerült, hogy jó volna, ha lenne angol nyelvű istentisztelet. Állítólag valami szervezés alatt van, de bizonytalan egyelőre. Az egyik srác 3-4 évet fog itt tölteni, szóval mindenképpen jó lenne, ha lenne valami. Imádkozunk érte. Nem hagyott nyugodni a gondolat, esetleg én is tehetek én is valamit, hogy előremozduljon a dolog? Egy tégla egy új gyülekezethez? Ilyen érzésekkel tértem nyugovóra.

Említettem, hogy rázós hétnek nézünk elébe, újra reggel van a finn óra. Igazán komolytalan tőlem ez a panaszkodás, nem is folytatom nagyon. Ellenben tényleg fáradt voltam, és a két lyukas órámban szépen hazamentem aludni még egy kört. Ez a hatalmas előnye annak, hogy nem kell órákat utazni naponta. Kultúrás órán mesélnem kellett egy magyar sajátosságról, hogy van általában, milyen szerepek vannak benne és mik az alternatívák. A húsvétot választottam, tojásostul, locsolkodásostul. A kölnit leszámítva tetszett a tanárnőnek, azzal is csak az a baja, hogy allergiás. Mókás, ki is van írva a tárgy adatlapjára, hogy kerüljük a parfümöt, aftershave-t mikor az órájára megyünk. Ebéd kivételesen nagyon finom volt, ezt biztos azért jegyezetem meg, mert nagy darab hús lehetett.
A napsütés is egyre kivételesebb erre, ennek is nagyon örültem ezen a délutánon. Ki is mentem a tóhoz, van ott egy szabad stég. De már másodszor jártam úgy, hogy éppen szőnyeget mostak, szárítottak, nem nagyon volt helyem leülni. Otthon próbáltam behozni a lemaradást a naplóval, egyre kevesebb türelmem van gépelni. Nem is a műfaj unalmas, sokkal inkább a gépelgetés. E-mailre várók is vannak bőven – lusták ezt elolvasni / másra kíváncsiak / nem értenek magyarul –, tehát össze kell szedjem magam.
Ági mondta, hogy szeretne ő is kamerát venni, hogy tudjunk úgy beszélgetni, neki is kinéztem valamit, hamar be is szerezte. Délután ki is próbáltuk, srácok is nagyon élvezték. Guszti unokaöcsém megörvendeztetett egy klasszikussal. A Trabantos nóta annyira jó volt, hogy megkértem Ágit vegye fel.

Néhány napja átállítottam már magam iwiw-en, miszerint éppen itt tartózkodom és nem Pesten. Láttam, hogy vannak még páran, de nem néztem utána különösebben. Tamás persze hamarjában beszámolt, hogy még kb. 50-en vannak ebben a városban. Csak ebből 30 éppenséggel maga a Mikulás vagy valamilyen formációja. Gondolom ez a város hasonlított leginkább Lapföldre, pedig az még sokkal feljebb van. A maradék – normális nevűek – közül írtam párnak, hogy tényleg itt van-e a környéken. Mondanom se kell, hogy a többség még csak álmában járt külföldön. Estére jött két pozitív válasz is! Az egyik egy fiatal anyuka, akik már nem laknak a városban, valamelyik közeli faluba költöztek. A másik pedig egy srác, aki a másik egyetemen tanul Imatra-n. Az se öt percre van, de talán sikerül majd találkozni valamikor.
Estefele elmentem boltba, majd mikor hazajöttem akkor kérdezte Jens, hogy nem megyünk-e vásárolni. Addig se vagyok egyedül, úgyhogy elkísértem. Az úton van egy rövidítés, ahol egy erdei ösvényen le lehet vágni az utcasarkot. Na én nem terveztem, hogy arra megyünk, de Jens igen. A balomon jött, szépen jobbra is fordult, én meg ott voltam. Szép nagyot estünk, de nem lett bajunk egyáltalán. Az én bringám is megúszta, az ő első kereke viszont csúnyán tönkrement. Gyalog mentünk vásárolni, aztán hazahoztam a rossz kereket. Másnap úgyis a városba terveztem menni, otthon a Zsombókban olcsón megjavítanák, egy próbát megér.
Késő estére még jutott egy beszélgetés Tamával, jó volt otthoni kérdéseken együtt gondolkozni, kiitos!

Hajnali fél 9-kor már kezdődött a finn óra, ez a hét rázósabb lesz. Azt hiszem itt is mindenhonnan elkésem, otthon sem a közlekedés a problémás. Óra után bementem a könyvtárba és nekiültem a tankönyvnek, ami a vizsgára kellett. Már előző nap is feltűnt, hogy nehéz olvasmány lesz. Előadásokat hallgatni egész könnyű, de a többszörösen összetett angol mondatok nem mennek túl jól. Az asztalnál volt néhány ismerős kínai lány, de elég zárt kis csapatot alkotnak, és én se tudom mennyire akarok nyitni. Sose lesz olyan együtt-tanulás, mint otthon az Ervinben. Legalább van okom várni az otthoni vizsgaidőszakot is. A tanulást csak ebéddel és asztalon alvással szakítottam meg, mégse haladtam túl sokat. Lefényképeztem a könyvet, de legközelebb inkább az órai jegyzettel folytatom, az érthető és emészthető.
Négy körül lementem a játékklubba, a múlt heti alkalom kimaradt. Tanultam egy kártyajátékot, amit rögtön első körben meg is nyertem. Bár minden játszma eredménye hatással van a következő fordulóra, egy extra szabály miatt a sor végére kerültem, és többet nem sikerült eredményesnek lenni. A következő játék a Thurn und Taxis volt, ahol postakocsi-halózatot kell építeni. Azt hiszem bepofátlankodtam egy srác helyére, aki játszani szeretett volna. Kár, hogy nem kommikáltuk le rendesen, majd legközelebb. Ezt a játékot se ismertem, szóval egy gyorstalpalóval indítottunk. Nagyon hangulatos játék volt, és meg is nyertem újoncként. „Newbies always win”. Több játékra nem is maradtam, hazajöttem pihenni.
Újra vasárnap, alig vártam hogy elkezdődjön az istentisztelet, immár jó minőségben. Sikerült meghallgatni, jó volt az úrvacsoraosztást is követni, hálás voltam nagyon.
Most nem volt Forma-1, igazándiból semmilyen program nem volt már erre a napra. Tanulni kellett volna a következő pénteki vizsgára, de nem sikerült nekiülni. Pedig még könyvtári könyvem is volt, hogy hozzáolvashassam amiket kiadott a tanár. Egész hétvégén benn figyelt a táskában. „Majd hétfőn nekiülök” – gondoltam, és tényleg csak kicsit sikerült vele foglalkozni. Az ilyen magányos napokon gyakran előjön egy-egy téma, amin még nem gondolkoztam. Néha hülye álmok nyomán, néha meg csak a történések hozzák. Így esett, hogy azon gondolkoztam, mennyire nem szeretnék egyedül megküzdeni problémákkal. Ha például otthon valami bajom van, összeütközöm valakivel, vagy csak megbüntetnek gyorshajtásért, mindig vannak körülöttem emberek. Idegenben kicsit izgalmasabbak ezek, még ha tudom is, hogy nem vagyok sohasem egyedül.
Nagyon örültem, hogy végre sikerült lefixálni a svéd utazás részleteit, végül a Stockholm-Göteborg útra a buszozást választottam. 7 óra, de harmadannyiba kerül, mint az 5 órás vonatút. Kimerítő lesz, az biztos.
Este még újra elkerült az ifi-kérdés. Össze kellett szedni pár konkrét gondolatot, milyen szempontok fontosak és hogyan lehet tenni értük. Remélem tényleg előrelépés lesz minden változás a közeljövőben.
Hozzászoktam a későn keléshez, már a déli találkozó is korainak számít néha. Valójában felesleges lett volna korábban felkelni, ha csak délután volt program. Otthon lett volna mit csinálni, szolgálat a zenekarral és este Hillsong és Testvérek koncert. Ez utóbbi kettő viszont egy időben, nehéz lett volna választani.
Itt egy ún. Saimaa nap volt – a tó neve után –, az egyetemi lelkészék szerveztek egy napot a tónál, érdekes programokkal, kellemes együttléttel. Az egyetemtől nem messze van egy kis házikó, oda sétáltunk el először. A falakon csíkos tapéta, régies, oroszos hangulat. A program egy ebéddel kezdődött, aztán feloszlottunk csapatokba. Csak azért, hogy egy-egy programon ne legyünk túl sokan. Mi először az erdőbe mentünk, ahol néhány feladat várt ránk. Köpőcsővel kellett célba lőni – EU konform fertőtlenítés volt –, kötélhálón kellett átadogatni egymást, finn történelemmel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni és volt egy bowling szerű farúd-dobálós játék is. Elég barátságtalan idő volt, az eső is eleredt. De nem adtuk fel, amúgy is felesleges itt a jó időre várni. Van a tóparton egy szauna, egy nagyobb terem középen, egy-egy szauna két oldalt öltözővel, egy kis konyha, egy terasz és a teraszról egy stég vezet a vízhez. Ez lett a délutáni főhadiszállás, az erdei séta után is ide jöttünk megmelegedni. A következő program a kajakozás volt, gyorsan elmondták a tudnivalókat és eveztünk egy kört a tavon. Végig esett az eső, de a vízi sport az vízi sport. Ezt követően egy gályát próbálhattunk ki, tizenpáran próbálkoztunk az egyszerre evezéssel. Nem voltunk mindig sikeresek, de ha mégis, nagyon gyorsan haladtunk.
Mire minden csapat végzett mindhárom programmal, benn már szendvicsek és innivaló várt, készültek a kolbászok is a grillen. Ettünk pár falatot, és mentünk szaunázni. Szauna után pedig a tóban is megmártóztunk néhányan. Frissítő élmény volt, kétszer is kipróbáltam. Kis pihenés, eszegetés, estefele visszamentük az első házikóba. Ott játszottunk néhány ismerkedős játékot, énekeltünk pár (bugyuta) éneket és vége is lett a napnak. Jó volt megint új embereket is megismerni, sok élménnyel gazdagodtam, a képek is erről tanúskodnak.

A tegnapi kimenő után a korai kelés megint nem volt egyszerű. Kultúrás óránk volt, az a beszélgetős fajta. Volt akit este láttam, de az órán nem, és volt aki legény volt nappal is. De mindenki szótlan volt, ráadásul jegyzetelni is kellett okosságokat. Beszélgettünk kultúra analógiákról, jéghegy, sziget, agyagedény; látható és láthatatlan dolgokról. Óra után összefutottam Martaval, finnre jött. Óra előtt még bement az egyetemi rendelőbe, megfázott vagy valami hasonló. Állítólag vettek kis vért az ujjából, és rögtön berakták gépbe, analizálták hogy ez vírusos vagy bakteriális cucc. Tiszta high-tech. Aztán megjöttek Martinék is, megbeszéltük az estét röviden; nekik a buli előtti összejövetel sikerült jobban. Van egy román lány is a társaságban, beszélgettek erről arról, állítólag ki kellett állni a magyarok mellett. Legalábbis Martinék egyet ismernek már. Na ez fura volt, EU ide vagy oda, soká lesz békesség Dél-Keleten. Amíg elmentek órára, én bementem a könyvtárba kicsit keresgélni. Meg akartam nézni hogy Göteborgban hogy tudok közlekedni, hogy lehet kimenni a reptérre. Majdnem összekevertem a reptereket, de végül tiszta lett minden. Aztán tettem egy végső próbát a szállást illetően, és hála Istennek hamar találtam egy elfogadható árút. Mivel nincsen nemzetközi hostel kártyám, ezért picit drágább, de két éjszakára így is csak 45€. 5 ágyas szoba, és vinni kell hálózsákot, de nagyon szuper. Lett volna 14 ágyas matracos szoba is, azt hiszem valamilyen tetőtér, de csak 1,5€ volt a különbség, úgyhogy a kisebbet választottam. Nem mintha nem találnám a 14 ágyasat barátságosnak, Svájcban is nagyon jó volt és valószínűleg úgysem lenne tele. A hostel egy park oldalában van, nem túl messze a központtól. Megnéztem a buszt is a reptérre, ki tudok menni reggel időben. Váltottam pár levelet Angival is, és kiderült, hogy a park másik oldalán lakik. Jó lesz!
Megvártam a többieket és együtt mentünk ebédelni Martinékkal. Nagyon finom karaj volt, szósz, krumpli, saláta. Itthon egy értesítő várt, valamim van a postán. Édesanyát kértem, hogy küldjenek egy kis szótárat, mert vizsgán hasznos lehet ha minden kérdést pontosan értek. Szerdán adta fel, és nagyon fura volt, hogy máris megérkezett. De elmentem a boltba – ott van a legközelebbi posta – és tényleg a szótár jött meg. Vettem pár dolgot, és még elmentem egy másik boltba, ahol mindenfélét lehet kapni ruhától kezdve a tisztítószereken át a barkácscuccokig. Vettem gumipókot a biciklire, meg felmosórongyot a fürdőbe. A boltból kijövet csipogott a biztonsági kapu. Végül kiderült, hogy a szótárban levő vonalkód volt a bűnös. Nagy felhajtás nem volt, inkább vicces volt.
Otthon péntekenként szoktunk Bogival összejönni megbeszélni, hogy mik voltak a héten, nehézségek és jó dolgok, hogy aztán együtt imádkozzunk értük. Pont gépnél ültünk mindketten, és kicseréltük az imatémáinkat. Olyan jó, hogy ehhez nem lehet elég messze lenni.
Az istentiszteletek internetes közvetítésével voltak problémák, már írtam korábban. A héten Édesanya beszerezte az újabb eszközöket, Tamás kicserélte, másik Tamással meg most próbáltuk ki őket. Valóban jól sikerült diagnosztizálnom a hibát, most már nagyon jól működik. Még a hangerővel vannak gondok, de azt tudtuk hogy lesznek is. Majd egyszer egy nagyobbacska beruházás keretében felújítjuk a dolgokat a templomban is, de addig csak a tervekben gondolkozom. Nagyon örültem, hogy ezt is sikerült megcsinálni, nincs itt angol istentisztelet a városban. Szerdán mondta Minna, hogy sokan igényelnék, úgyhogy lehet lesz belőle valami nemsokára. Kíváncsian várom.
Este még megnéztem egy filmet, a Hotel Rwanda-t, nagyon jó volt. Nem popcorn-os, de ajánlom!

Programozás gyakorlatra kellett bemennem, nem csináltam meg minden feladatot, úgyhogy gondoltam majd a helyszínen befejezem. Gép már nem jutott, úgyhogy meghallgattam az útmutatókat és mentem számvitelt tanulni. Xaviék irodája tényleg jó tanulóhely lesz, csak legyen ott valaki, egyedül itthon is tudok ülni. Estére egy nagy ősznyitó bulit szervezett az egyik diszkó a városban. Meg is beszéltük sokakkal, hogy megyünk, vettem is jegyet még délelőtt. Na ott tanulgattam az irodában, és többiek egy másik asztalnál tevékenykedtek. Mint kiderült, gyártottak még jegyeket estére. Sima fekete-fehér jegy volt, némi perforációval, sorszámmal, de semmi pecsét vagy ilyesmi. Szkenneltek, csináltak különböző sorszámokat, nyomtattak. Jók lettek. Még egy kis tanulás, aztán mentünk ebédelni. Délután volt még egy finn órám, megtanultuk az ábécét meg a számokat. 1-10: yksi, kaksi, kolme, neljä, viisi, kuusi, seitsemän, kahdeksan, yhdeksän, kymmenen. És még egy nagyobb szám: 1983 = tuhatyhdeksänsataakahdeksankymmentäkolme.
A buli csak késő este kezdődött, addig bőven belefért egy mosás, szárítás és vasalás is. Fél 10-kor találkoztunk a sulinál, volt külön busz ami bevitt minket a városba. Jensnek még nem volt jegye, gondolta vesz majd a bejáratnál. Ott viszont nem árultak, 11-ig kellett volna várnia. Hogy-hogy nem, hirtelen lett egy jegye, még a jegyszedő is megkérdezte, hogy honnan. Volt egy extra valakinél, benn is voltunk hamar. Nagy meglepetésre 1€-ért mérték a sört, csak 2 után lett minden drágább. Volt 4 terem, és csak az egyikben lehetett dohányozni. A zene nem volt túl izgalmas, de mit is várhattam volna. Az egyik terem sarkában egy kis élőzene készülődött, és ismerősöket is találtam. Az egyik gitáros srácot ismertem, a barátnőjével együtt voltak azon a kikötős estén még pár héttel ezelőtt. Akkor velük együtt ültünk be valahova, most meg végighallgattam őket. A barátnővel beültünk az első sorba, de elég kemény zúzás volt végig. Mutatta, hogy neki van füldugója. Nekem nem volt, de annyira nem zavart a hangerő. A pultosat viszont igen, többször is jöttek a biztonságiak, hogy lejjebb kéne venni. A keverős ember ott ült mellettem, de igazándiból nem tudom mit csinált. Az összes csúszka egy szinten volt, hallatszott is. Na a zenélés után visszamentem a másik terembe, láttam még füldugós embert, beszélgettem egy francia diákkal, aztán 3-kor hazajöttünk. Négy terem volt amúgy a diszkóban, és csak az egyikben lehetett dohányozni. Fura volt úgy hazaérni, hogy alig voltam füstös.

Régóta vártam már ezt a szerdát. Már első nap hirdették az imaórát, de csak most indult el. Nagy várakozások, de még iskolába is kell menni előtte. Múlt héten kimaradt a Research Methods, de azt hiszem nem vesztettem semmit. Hihetetlenül unalmas volt az óra, otthon az ilyenen simán alszom, de most igyekeztem legalább ébren maradni. A bácsi lassan és monotonon beszélt, érthetően, csak a téma elvont picit. Óra után az ebéd felüdülés, bár kicsit sokat ettem. Majdnem minden héten elmondom a többieknek, hogyha hazamegyek, én fogom vasárnaponként a salátákat csinálni. Apró pihenő itthon, de össze kellett szednem magam, hogy időben odaérjek. Természetesen megint esett az eső, el is áztam jócskán, mire megtaláltam a helyszínt. Azt hiszem a másik egyetem egyik épületébe kellett menni, azon belül is Minna - az egyik egyetemi lelkész, pontosabban a másik egyetemé - irodája lehetett a szoba, ahol voltunk. 5 után nem sokkal mindenki megérkezett, új arcok, első benyomások. Minnán kívül volt egy finn hölgy, aki az alkalmat tartotta – ő, vagy a férje fog jönni mindig –, a lánya aki énekeket hozott, három lány és két fiú. A lányok között egy finn, egy kanadai és egy ghánai, a fiúk közül az egyik Angliából, a másik Nigériából. Néhány kézben Biblia, senkit nem ismerek, de mégis jó helyen vagyok. Néhány ének, egy igeszakasz, kérdések, beszélgetés, imádság. Három hét után annyira értékes volt ez az órácska, és még a nap is kisütött mielőtt lement volna. hamar be kellett fejezni, mert kezdődött az International Evening az étkezőben. Vacsora 1€-ért, csomó ember a másik egyetemről, és természetesen egy ének Sakaritól (egyetemi lelkész). A hangosítást állítólag most szerezték, hallatszott is picit, de legalább volt. Az asztalunknál egy amerikai és két orosz lány ült, illetve egy német srác és én. Vacsi után volt pár játék, készítettünk néhány képet is. A mi egyetemünkről alig voltak, mert közben egy másik programot szerveztek itt helyben. Marie - egy évfolyamtárs - kérdezte is, hogy átmegyek-e még oda is, mert hamar végeztünk itt. Komótosan hazatekertem, aztán elmentem még az egyetemre. Global Village Party volt, mindenki főzött valami hazait, és lehetett kóstólgatni. Mire odaértem, már csak maradékok és koszos edények voltak, no meg a sörivóverseny. A spanyolok kitettek magunkért, és megverték a többieket. A legaranyosabb az volt, amikor kínai lányok alkottak egy csapatot. Már a sör kitöltésével problémák akadtak, de tisztességesen küzdöttek azért. Sörözgettünk, beszélgettünk, jó volt. Martinéktól kaptam egy rendes üveg német sört is. A hangsúly inkább az üvegen van, a sör Lidl sör volt, nem jó fajta. De a szándékot értékeltem.

Harmadik hét után megérkezett ide is az első melegfront. Hála Istennek nem kellett korán kelni, de még nem tudtam befejezni az olvasnivalót, úgyhogy reggeli közben is jártattam a szemem. Kultúrák kialakulásáról szólt a cikk, kis csoportokban kellett róla beszélgetni. Óra után nyomtatni mentem a könyvtárba. A papír itt nagy nemzeti érték, és azzal sem lógnék ki a sorból, ha sok tanagyagot kinyomtatnék magamnak. Nem szeretek képernyőről tanulni, de most mindent háromszor megfontolok, hogy kinyomtassak-e. Van egy keret amiből lehet nyomtatni, nem azért, csak nem akarok sok kiló papírt hazavinni. Számvitel példákra viszont szükség van, így hát nyomtattam.

Ebéd után feltűnt, hogy milyen meleg van, egy szál pulcsiban is kényelmes kinn. A nap is sütött, ami ugye ritkaságszámba megy errefele. Itthon megnéztem a hőmérőt, a kemény 14 fokot éreztem én melegnek. Délután túl sok különleges dolog nem történt, fejfájós voltam késő estig. Beszélgettem néhány emberrel, írtam a naplómat, elintéztem mindenféle átutalásokat. A nap végére még egy kis programozás és tankönyvolvasás is belefért, de nem haladtam túl sokat. De nem azért megy lassan, mert angolul van, hanem mert csak. Persze már megint esett az eső.

Megint hétfő, megint nincs órám. Nagyon komolytalan, hogy az ebéd az első komolyabb program. De még előtte sikerült befejeznem a sorozatot. Kicsit sajnálom, hogy nem osztottam be jobban, de ez legalább már nem fog időt elvenni akkor, amikor nem lesz. Nem szeretem ha valaki ennyire ráér, és napokig sorozatot néz, de valószínűleg azért mert nekem ritkán van rá módom. Lehet a StarWars és Harry Potter lemaradásaimat is behozhatnám? Bár az utóbbi nem tud elég vonzó lenni azt hiszem.

Ebéd a suliban, aztán Xavi megmutatta az irodáját. Mondta, hogy diplomát írnak itt, de nem tudtam, hogy ahhoz iroda is jár. Nagyon frankó, van saját gépe és asztala, nyomtathat meg minden. A legjobb az egészben, hogy van üres asztal is a szobában, úgyhogy vissza fogok járni. El is helyezkedtem, és nekiálltam a Számvitel könyvnek. Bevezetés pipa, erre tényleg időt és figyelmet kell majd szánni.

Hatra be kellett menni a városba, Jens-szel jelentkezünk a Host Family Program-ra, és most volt az összeismerkedős alkalom. Megint nem tudom jól fordítani, de van egy vendéglátó családom, akikkel közös programokat szervezünk, elmegyek hozzájuk, együtt vagyunk ilyenek. Az én családom nagyon kedves. Az anyuka és az egyik gyerek beszél angolul, az apa és a kislány nem. Van még egy nagyobb lányuk, de már nem él a családdal. Remélem azért vele is összefutok majd. Hamar sikerült lenyomozni, hogy az anyuka ifjúsági munkás egy gyülekezetben és ismeri a lelkészt, aki itt az egyetemen is tevékenykedik. Kb. két hét múlva találkozom velük, a város másik oldalán laknak, de eljönnek értem kocsival. Kíváncsian várom.

Végül még nincs szállásom Göteborgban, de a jegyeket lefoglaltam. 28-án este megyek, Stockholmba, vasárnap átkeveredek Göteborgba és onnan kedd reggel jövök vissza. De a legizgalmasabb az, hogy pénteken 2-kor van egy vizsga, és a vonat 17.40-kor indul Helsinkibe. Itt 3(!) órásak a vizsgák, de mikor a tanárt megkérdeztem milyen lesz, mondta hogy 3-4 óra, és ki fogjuk használni az időt, mert szükség lesz rá. Remek, remélem azért 2,5-3 óra alatt normális jegyet lehet szerezni. Vagy valaki épp aznap este megy kocsival a fővárosba.

Még volt egy olvasnivaló a kultúrás órára, azon aludtam el.

Reggel felkeltem időben, meg is reggeliztem, izgatottan vártam menni fog-e az istentisztelet. És ment, sikerült végighallgatni. Csak az volt fura, hogy papucsban voltam.

Sikerült beszélni Göteborggal is, minden oké, csak szállást kell keresni. Olcsó helyet nem találtam, szóval még mindig nem tudtam mi legyen. Ezen a hétvégén megint volt futam, így mentem megint a szokásos bárba Marttival. Most jó helyről indultak a piros kocsik, de elég ennyi a győzelemhez?! Finn kommentár kompenzálására vittem a laptopot, hogy követhessem az extra eseményeket, köridőket. Ja igen, a belvárosban van ingyen rádiós internet. Kettős győzelem, remek. Még pár ilyet, és rendben is leszünk.

Lassan szokásos a vasárnap délutáni beszélgetés Tamával. Mondta, hogy távollétemben is gondolkodhatom arról mi legyen, hogy legyen az otthoni ifis dolgokkal. Ha otthon vagyok, úgyis én csinálom részben. Ez jól esett, tényleg.

Teljesen leragadtam a sorozatnézésnél, úgyhogy üres időkbe befért 1-1 rész. Az e heti közös vacsit én csináltam, vasárnap esti paprikás krumpli. Persze a mennyiségeket sose sikerül eltalálnom, de egész jó lett első nekifutásra. Kicsit fáradt volt mindenki, csak egy kört kártyáztunk. Hamar hazaértem, beszélgethettem, nézhettem O’Brien showt és végül pár sorozatrészt.

Nos ez a nap igazándiból a sorozatnézéssel kezdődött. Azt hiszem fél 5 körül próbáltam aludni térni, csak némi akadályokba ütköztem. Ugyanis néhány napja elkezdődött a Ramadan, és a lakótársam gyakrabban mormol a szomszéd szobában (imádkozik, Soma!). Talán 3 körül kel hajnalban, eszik még napfelkelte előtt, aztán megint a mormolás. Már én is hangosan imádkoztam, hogy legalább az övét ne halljam. Nem éreztem jól magam, igyekszem korábban feküdni.

Mondanom se kell, hogy az álmaim is a sorozatot folytatták, és reggelre is jutott pár rész. Jens mentett ki a mókuskerékből, hívott, hogy menjünk megnézni a halpiacot. 20 perc alatt készen is lettem, és irány a város. Árultak ott friss halat, sült halat, konzerv halat, kis halat, nagy halat, meg sok egyéb vackot. A helyben sültek nagyon ínycsiklandók voltak, hatalmas sütőplatnik, rengeteg cucc. Lazacot pedig úgy sütöttek, hogy a halfiléket fadeszkára erősítették, körberakták és közé tüzet raktak. Biztos nagyon finom is volt, de mi csak hal-chipset ettünk, 4-5 centis halak megsütve, sok. Jens még vett valami mütyürt a kedvesének, én meg üdítőt mindkettőnknek, aztán jöttünk haza. Én még elmentem boltba paprikás krumpli alkatrészekért. Itthon kicsit takarítgattam, aztán régi e-mailek pakolászásval töltöttem az estét. 2001 óta sok minden történt, van amit jó visszanézni, de nem csak ilyen volt. Azt hiszem még néhány Grace jutott a nap végére.

Nincs ebben semmi különleges, jó volt úgy bemenni suliba, hogy nem kell egész nap benn ülni. Reggel Marttival megvitattunk miért hoztak olyan béna döntést a McLaren ellen, amilyet. Vagyis miért szabad diszkvalifikált kocsival egyéni vb-t nyerni?! Mindegy, még van remény.

Órán előkerültek az esettanulmányok, értékelni kellett egy zacskós levest gyártó cég tevékenységeit, ahogy be akart törni az amerikai piacra. Csoportmunka 8 emberrel, fél óra, majd minden szempontot közösen átvitattunk az egész társasággal. Iszonyúan banális, de pont ez hiányzik az otthoni oktatásból. A rövid napba csak a szünet nem fért bele, viszont megtudtuk hogy milyen témakörök kellenek a vizsgára, és hogy hosszú vizsga lesz.

Az ebédelős társaságból csak Marttit ismertem, de volt még egy belga egy francia és egy német asztaltárs is. Kényelmesen eszegettünk, beszélgettünk, jó egyre több embert megismerni.

Itthon volt időm egy kis csendes pihenőre, jól esett nagyon. Az otthoni templomos netrádiós összeállítást terveztük tesztelgetni MTamással estefele. Sikerült lokalizálni a hibát, nem a gép a gyenge, hanem a hálózat. Nem is csoda, ősi eszközökön (hub) keresztül jut el a karzatig a net. Addig is, gyengítettünk a minőségen, hátha vasárnap nem fog megint ugrálni, szaggatni stb. Kinéztem az újabb elosztókat (switch) is, jövő héten ki is lehet cserélni őket. Dáizgi. Csak néhány élmény jutott el hozzám az ifivel kapcsolatban, meg Tama sikeres államvizsgájának híre. Grat!

Még ehhez a naphoz tartozik, hogy eszembe jutott milyen kár hogy nem leszek otthon a jövő héten. Több mint 1300 soros táblázatban sorolták fel a városmisszió programjait Budapestszerte. A szívem csücske Gável Testvérek is többször lép fel a héten, és még a Morisson’sban is lesz program. De ha még otthon is lennék, szombaton egy időben van a Tesók őszi nagykoncertje a Hillsong koncerttel. Talán jobb, hogy nem kell döntenem. De hogy vehetnék részt mégis egy picikét? Talán elmegy helyettem valaki egy Tesók koncertre? Esetleg szombaton? Menj csak bátran! ;)

Régen néztem már filmet, de volt még egy évadnyi Grace klinikám is. „Megnézek 1-2 részt, aztán alszom.” Megnéztem sokat.

Eredetileg úgy volt, hogy korán fekszem, mert fáj a fejem, meg mert megint hosszú nap következik. Aztán Tamással meg kellett vitatni, hogy is fog Boginál működni az internet a koleszben, mit kell tudni az újabb tárgyakról és tanárokról. Tehát megint kevés alvással indult a nap, és igen hosszúnak ígérkezett. Finn órán kicsit tovább haladtunk, megpróbáltunk egymással beszélgetni, és egy csomó kifejezés került elő. Jó reggelt, jó napot, hogy vagy, bocsánat, örültem, köszönöm stb. Aztán volt egy órácska szünetem, a könyvtárban próbáltam behozni magam napló ügyben. Néha már azt hiszem, egyformák a napok és nincs is miről írni. De ez egyáltalán nem igaz, és mindig van ok hálaadásra is. Folytatódott az intenzív kurzus, de a társaság nem volt túl pihent. Most másokkal ültem, és mesélték hogy soká tartó buli volt a városban. Én sem voltam teljesen pihent, úgyhogy az egyik szünetben vettem egy finom forró fekete teát. A tanár úr csatlakozott hozzám, és leültünk beszélgetni. Csak pár perc, de volt szó Magyarországról, politikáról, EU-ról, felzárkózásról és átmeneti időszakról. Nagy élmény.
Estére nem terveztem semmit, ráadásul még házit is kaptunk. Két esettanulmányt kellett elolvasni, de hagytam későbbre. Lementem a száraz ruhákért, aztán ki is vasaltam mindet. Vasalódeszkán egész normálisan össze tudtam hajtani a pólókat. Még kimentem boltba is, de hamar eltelt az este. Örültem, hogy Boginál is megy a net, Skype is lesz hamarosan minden ismerősnél. Amíg Khadim a szüleivel beszélt, belekezdtem az olvasmányokba. A második fele éjfélre maradt, de elég hosszúak voltak. Ráadásul félhangosan olvasva jobban értem a szöveget (lehet nem csak az angollal vagyok így, nem tudom), így éreztem a torkom a végére. De nem, itt nem szabad betegnek vagy torokfájósnak lenni. Remélem az ujjam is helyrejön hamarosan. Már két hete vagyok itt, és nagyon megszoktam a helyi időzónát. Viszont ha otthoniakkal beszélek, mindig későn sikerül lefeküdnöm. Igazándiból ebben sincsen semmi szokatlan, mert otthon is bagoly voltam. Csak az egyetem hatodik évére igen ellustultam, és nehezen megy a korán kelés. Bementem a 8-as órára, de nagyon küzdöttem az ébrenléttel. Volt még egy másik órám déltől 5-ig, ami katasztrófa lett volna ilyen állapotban. Így aztán hazajöttem és aludtam még egy kört. Jól tettem, tényleg hosszú volt az óra. De végre egy hozzáértőtől hallottam, hogy ez a menedzsment nem egy nagy tudomány (common sense, not a rocket science). Lufihámozás, ahogy mi hívjuk, ellenben egyáltalán nem haszontalan ilyet tanulni. A való életben erre van szükség és igény, és a világ minden táján ugyanúgy próbálnak előrébb jutni. Ha csak munkaköri tapasztalatra építkeznénk, akkor 10 év múlva se tartanánk ott, ahol mindenki más. Meglátjuk, remélem emlékezni is fogok minderre, amikor szükség lesz rá.
Késő délutánra beiktattam a heti mosást, de van még tanulnivaló ezen a téren. Nem egy ördöngösség, ahogy a főzés sem, viszont rá kell szánni az időt. Gondoltam csak egyet mosok, úgyhogy kicsit megtömtem a gépet. Szépen össze is gyűrődött minden. Aztán meg nem tudtam felakasztani a ruhákat, mert majdnem teljesen tele volt a szárító. Pár nadrág és póló felfért, de a maradék ment a szárítógépbe. Gondoltam ebből aztán tényleg csak gyűrött cucc lesz. El is indítottam, aztán jó sokára mentem csak vissza. A gép még mindig ment, de gondoltam megnézem hol tart. Kinyitottam, és talán nedvesebbek is voltak a cuccok, mint mikor betettem. Viszont forrók. Arra jutottam, hogy valószínűleg kigőzöli a ruhákat és így kiszedi a gyűrődéseket. A gépen vagy 11 program, és persze finn feliratok. Találtam egy hagyományos 20 perces szárítást, betettem arra, majd kísérletezem, kérdezősködöm legközelebb.
Azt mondják messzire ér a kezem. De jól esik segíteni ilyen messziről is, én is csak profitálok belőle. Sikerült az otthoni gépet távolról beállítani, tudunk beszélgetni. És állítólag zöldíteni is tudok.